Ültetés:

Természetesen minden kutya tud ülni, állni, feküdni, ugatni, stb. De hogy ezeket parancsra (a gazdi kérésére) hajtsa végre, ez nem olyan természetes.

Van egy éhes, kipihent, játszani vágyó kutyánk. (Ha nincs, akkor várjunk a tanítással amíg lesz.) Tehát, símogatjuk a kutyánkat, az egyik kezünkben a jutalomfalat – amit most még nem mutatunk meg kutyánknak. Kiadjuk a parancsot: “Ül!” Ezt nem becézgetve, hanem, mint a katonaságnál, határozott hangon mondjuk. Persze nem kell leüvölteni a kutyát – mint a katonaságnál  Kutyánk nagyon meg fog lepődni, hogy mi ez a változás a hanghordozásunkban, de halvány gőze nem lesz, hogy mi az az “ül“. Mutassuk meg neki, hogy mit akarunk. Nem arra gondolok, hogy üljünk le. Az egyik kezünkkel – nem azzal, amelyikben a jutalomfalat van – lenyomjuk a kutya farát, úgy, hogy felvegye az ülő kutya alakot. Ha sikerül, akkor rögtön odaadjuk a jutalmat, és dícsérjük meg. A másik – az “ültető” kezünk – legyen készenlétben, ha mégis meggondolná magát kutyusunk és felhagyna az ülő pozíciójával – határozottan, de nem durván nyomjuk vissza a farát, közben ismételjük meg a vezényszót. Ha van még a kezünk ügyében jutalomfalat adjuk oda neki. Érdemes több falatot tartani markunkban. Némi gyakorlás után ráérez az ízére. Tudni fogja, ha kiadjuk az “ül” parancsot kap egy kis kaját. Persze csak akkor, ha le is ül.

A trükkös kutya és az ültetés. Hogy jár az agya a trükkös kutyának? “Gazdi mondja ül, én leülök, kapok kaját, aztán már nem ülök, megint gazdi mondja ül, megint leülök, megint kaja. Idő kérdése és tele a hasam.“
Mit csinál a trükkös kutya, még trükkösebb gazdija? Amikor a kutyánk tudja mit akarunk, tehát parancsra leül, megjutalmazzuk. Ha felemeli a fenekét – tehát már nem ül, mindent megismételünk, de a jutalomfalat elmarad. Csak szóval és simogatással dicsérjük meg. Ha ülve marad, egy kis idő múlva adunk neki egy jutalomfalatot,  megdicsérjük, hogy “okos kutya“. Továbbra sem engedjük, hogy felálljon, vagy a fenekét felemelje, de ha vissza kell igazítani, már nem adunk falatkát, csak szóbeli dicséretet kap. A parancs elhangzása utáni jutalomfalat és az ismételt jutalomfalat között egyre több időt hagyunk.

• Vigyázzunk, nem szabad siettetni a dolgot. Fokozatosan és lassan haladjunk a tanítással. Ne fegyelmezzük sokáig a kutyát. Minden gyakorlás után játszunk egy nagyot ebünkkel.

• A parancsok kiadásánál ha lehet magázzuk a kutyánkat. ( ül, áll, fekszik, hozzám, ott marad)
• Mindég azonos vezényszavakat használjuk. (Rossz, ha egyszer azt mondjuk: ül, aztán ülsz, leül, stb.)

Az ültetés vezényszava lehet az is, hogy pl. “fekszik” (jót szórakozhatunk azon, hogy barátunk kinevet minket, amikor azt mondjuk a kutyánknak, fekszik és ő leül. Jó szórakozás lehet, de nincs értelme,  mi fogunk belezavarodni, meg nem a bohóc és az engedetlen kutya című számot adjuk elő a cirkuszban.)  Mindegy mit mondunk, de egy feladathoz csak egy vezényszavat használjunk.

Sok vicces dologra meg lehet tanítani ebünket.
Nekem volt egy kutyám, kézjelre ugatott. Azt mondtam a haveroknak, hogy tudja mennyit mutatok az újaimmal, annyit ugat, ahány ujjam mutatom. Nagyon tetszett a produkció. Aztán csiszoltam a technikán és azt mondtam, tud összeadni 1-5 -ig. A kezemen megmutatom a két számot és elugatja az eredményt. Ez is jó móka volt. A trükk az volt az egészben, hogy addig ugatott, amíg mutattam neki az “ugatás” kézjelét.

Ha nem sikerül egy gyakorlat, az esetek 80-90 százalékában nem a kutyánk a hibás. Lehet, mi vagyunk fáradtak, ingerültek.stb.

Fektetés:

Van egy éhes, ülni már tudó, eléggé fáradt kutyánk. (A fektetés tanítása előtt érdemes egy kiadós sétát beütemezni, vagy egy kiadós játékkal bevezetni a tanítást. Ez azért fontos, mert egy hiperaktív, rohangáló kutyát nemhogy fektetni, de ültetni sem fogunk tudni. A fáradt kutya [mikor is láttam Szuzit fáradtnak ?] inkább lefekszik magától, nem is kell tanítani.  )
Tehát túljárva a kutya eszén, elkezdhetjük a tanítást.
Kaja kéznél, kutyát parancsra leültetjük. Megkapja a falatkáját. Kivárunk egy kicsit és a következő jutalomfalatot megmutatva a kutyusnak – a másik kezünk a mar tájéka fölött legyen – az orra előtt elhúzva a falatot tartó kezünket  a talaj felé úgy, hogy fekvő helyzetben egy kis nyújtózkodással elérje (a falatot úgy adjuk oda, hogy kinyitjuk a markunkat, így ki tudja csemegézni a neki járó jutalmat) – kiadjuk a fekszik parancsot. Ha nem nagyon értené, akkor a másik kezünkkel lenyomjuk a kutyát fekvő helyzetbe. Nem biztos, hogy elsőre sikerül, a falatot csak fekvő kutyának adjuk oda. Sikertelen próbálkozás után megint ültetés – az ücsörgésért jutalomfalat – és próbáljuk meg ismét a gyakorlatot.
Ha nagy nehezen sikerült, a kutyát fekvő helyzetéből ne ültessük fel. Inkább lépjünk hátra, hívjuk a kutyát, aztán ekkor adjuk ki az ültetés vezényszavát. Egyszerre csak egy gyakorlat. A fektetésből ültetés, az egy másik gyakorlat, de ezt csak akkor tegyük, ha már ülésből le tudjuk fektetni parancsszóra a kutyát.

Tervbe van véve a gyakorlatokhoz videó bemutató készítése, hogy szemléletesebb legyen a kiképzés mikéntje. Talán belátható időn belül el is készűlnek.

Fekvésből ültetés. Ez már könnyű, mert tudja, hogy mit várunk, ha kiadjuk az ül parancsot. Elég a kaját tartó kezünket magunk elé emelve kiadni a vezényszót. És ekkor már a kézjel is kezd tudatosulni benne. Mint a fektetésnél a lefelé irányuló kézmozdulat. Sok-sok gyakorlás és a vezényszavak elmaradhatnak, átveszi a szerepét akézjel. De tényleg sok gyakorlatnak kell megelőzni, míg a kutyánk tud kézjelekre is dolgozni. És a parancsokat elsőre feltétel nélkül kell hogy tudja teljesíteni. De ez még messze van. 

Behívás:

Az egyik legfontosabb gyakorlat. A cél az, hogy minden körülmények között, feltétel nélkül engedelmeskedjen és odajöjjön hozzánk a kutya. A szép az, ha ezt gyorsan és örömmel teszi.

Próbáljuk ki: ha játék közben a kutyánk eltávolodik, mi lefekszünk, vagy egyszerűen elszaladunk a kutyánktól.

Az esetek többségében a kutya odajön hozzánk. Ha nem mondunk semmit akkor is. De mi mondunk, kiadjuk a vezényszót, ami lehetgyere ide, hozzám, vagy bármi.  A vezényszó legyen határozott, de semmi esetre sem durva, inkább kedveskedő. Figyelemfelhívásként mondjuk a nevét, aztán a vezényszót

Több módszert is kipróbálhatunk. Az egyik, hogy megvárjuk, míg kutyánk magától odajön hozzánk és miközben jön, hívjuk. Ha odaért jutalmazzuk finom falattal, símogatással, játékkal. Ez igen lassú módszer, mert nagyban függ a kutyától. Ha sokáíg nem jön, nem tehetünk mást, mint várunk. Arra jó, hogy tudatosodjon benne, ha meghallja a vezényszót, akkor jutalmat kap.

A másik, hogy kiadjuk a parancsot, megmutatjuk a jutalomfalatot, és a kutya odajön hozzánk. Ha nem, akkor távolodjunk el a kutyától, vagy guggoljunk le, vagy éppen feküdjünk le. Ha odajön, jutalmazzuk.

Egyszerű gyakorlat, de sokat kell gyakorolni.

Néhány fontos szabály:

Soha ne hívjuk be a kutyát, csak azért, mert meg akarjuk valamiért büntetni. Ha megérdemelte a büntetést és mi behívás után akarjuk büntetni, az  már nem éri el a célját, mert késő. Akkor szidjuk, büntessük a kutyát, amikor épp rosszat tesz. Ne később, és főleg ne akkor, ha valamit (behívás) jól csinált.

Mindég dicsérjük meg! Eleinte jutalomfalattal és szóval és azzal, hogy megpaskoljuk az oldalát lapocka tájékán. Egy idő után, ha csak a paskolást kapja, az is olyan súlyú dícséret lesz számára, mintha enni kapott volna.

Sokáig, türelmesen, következetesen. Ne mi menjünk a kutya felé, ha már egyszer kiadtuk a behívás vezényszavát. Valami trükkel csaljuk oda, dicsérjük meg, ha már csak el is indult. Ha oda is ért nagy dicséret, jutalom, stb.

Sokáig csak elkerített területen gyakoroljunk. Ha kivisszük az utcára, akkor pórázhossznyira elengedjük a kutyát, behívjuk. Ha odajön az jó, és jöhet a dicséretözön, ha nem jön, akkor a póráz enyhe húzásával értessük meg vele, hogy mit is kérünk tőle. (Ugye már úgy visszük ki gyakorolni, hogy már otthon minden körülmények között odajön hozzánk.)

Tiltás:

Mit is értek ezalatt? Bármi rosszat (szerintük rosszat) tesz a kutya, azt azonnal hagyja abba.
Ennek is van egy vezényszava. Pfúj! vagy Ne!
Pl.: Kutyánk fel akar menni az ágyra (ugrani – tehát legyünk résen). Látjuk, hogy mire készül, ekkor kiadjuk a Ne (vagy Pfúj!) vezényszót (igen határozottan, szinte durva hangsúllyal, hogy ettől is megrettenjen a kutya, (ez eleve arra készteti, hogy hagyja abba azt, amit éppen csinál – ugyanis normál körülmények között barátságos a hangunk vele) megakadályozzuk az ágyra való felugrást. Megfogjuk a kutyát. Siker (nekünk siker, neki sikertelenség) esetén már szépen beszélve elmagyarázzuk, hogy rossz az, amit éppen tenni akart. Mindegy mit magyarázunk neki, úgysem érti, de a hangunk kedvessé válása szinte felér egy dicsérettel az előbbi goromba ráförmedés után. Egyszer csak rájön, hogy mi a bajunk az ágyra ugrással. De ezutánsoha ne engedjük fel és főleg soha ne mondjuk, hogy “na, most az egyszer”.  Ezzel megzavarjuk ebünket, nem fogja tudni megérteni mikor lehet, mikor nem.
Ugyan ezt kell csinálni akkor is, ha például séta közben talál egy csontot és be akarja kapni. De mi van akkor, ha már bekapta? Nem biztos, hogy ki is köpi, ezért rásegítünk, közben folyamatosan dorgáljuk a kutyát.

Hogyan segíthetünk? Ugye a kutyát az egyik kezünkkel megfogjuk, mert még a végén elszalad a zsákmányával, aztán az egész átmegy játékba. Tehát egy kézzel megragadjuk a kutyát. Itt szóba jöhet a grabancon ragadás is. A másik kezünkkel az orra fölött átfogjuk a kutya orrát és hüvelykujjunkkal a pofalebenyét az egyik zápfogához nyomjuk. Ki fogja nyitni a száját és a zsákmány kiesik a szájából, vagy ha mégsem, a grabancot fogó kezünkkel “kirázzuk” belőle. Közben szidjuk a kutyát.

Milyen hibáink lehetnek?
Például nem tudjuk elkapni a kutyát, az elszalad a zsákmánnyal, mi meg nosza elkezdjük kergetni. Nos, ez a kutyának egy jó fogócska. Könyveljük el, hogy így jártunk. Azért nem kell megdicsérni a kutyát, szidhatjuk, amíg ki nem köpi, vagy ki nem esik a szájából. Vagy szaladjunk el a kutyától. Ekkor utánunk kezd futni, nem akar egyedül maradni, zsákmány ide, zsákmány oda. De legtöbbször a zsákmányával kezd szaladni utánunk. Egyszer csak megállunk, és elkapjuk a kutyát, aztán jöhet a pofanyitás és a többi. Ezt egy elkerített kutyafuttatón, vagy otthon a kertben, de még a lakásban is gyakorolhatjuk. A zsákmányt mi tegyük ki. Inkább így gyakoroljunk, mintsem éles helyzetben esetleg egy mérgezett falattal (amit valahol felszedett a kutyánk) próbálnánk ki.

Nagyon fontos: ne fegyelmezzük túl a kutyát. Parancsokat akkor osztogassunk, ha tanítjuk, vagy valami célunk van vele. Csak azért ne parancsolgassunk a kutyánknak, mert megteszi amit mondunk neki, Ha ráun, akkor rengeteg munkánk kárbavész. Tartsuk szem elött, hogy egy önálló, akarattal rendelkező társunk a kutya, nem pedig egy gép, amit mi irányítgatunk. Egy fegyelmezett kutya szép, egy gépként kezelt, az szánalmas.

Játék:

Nem kimondottan kiképzés, de a játékot is meg kell tanítani kutyánkkal. Mivel a Beagle vadászkutya, ezért jó a fogáskészsége. Szuzinak van egy lyukas zokniból összerakott játéka. Ezt mozgatva a kutya előtt, ő elkapja, tépi, cibálja, rángatja. Én egy darabig tartom, de nem veszem el, legyen egy kis sikerélménye. Kiragadja a kezemből és félrevonul játszani. Ugye a zokni nem mozog, nem akar menekülni, ezért hamar unalmassá válik  számára. Kezdetben odamegyek, elkapom a zokni végét és kezdődik a huzavona elölről.

Egy párszor megismétlem, aztán nem megyek oda hozzá, leguggolok és várom, hogy ő hozza oda hozzám, hogy ráncigáljam egy kicsit. Közben hívom, esetleg “apport hozd” vezényszavakat használok. (Csak bele csempészünk egy kis kiképzést) Biztos, előbb, vagy utóbb, de oda jön hozzám, hogy játsszak vele. Én ezt meg is teszem, közben dicsérem. Játék közben mondogassuk a kutya nevét, dicsérjük.

Fontos, hogy a játékot akkor hagyjuk abba, amikor még kedve lenne játszani. Ne várjuk meg hogy kutyánk ráunjon a játékra.

Minden kutyának más lehet a kedvenc játéka, észre fogjuk venni, hogy mivel játszik szívesen. Szuzinak van egy kis fekvő sípoló malaca, de ez nem tartozik a kedvence közé. Játszik vele, de a zokninak nincs párja (valóban nincs párja).

A kutya játékra hívja a másik kutyát, ha az első két lábával dobbant egyet-kettőt a  mellkasát lerakja a földre, a fara az ég felé néz és veszettül csóválja a farkát. Ha ezt a jelzést megpróbáljuk utánozni, fenomenális hatása lesz. Meg fogja érteni, hogy mit akarunk. Tudunk kutyául.

Oldal: Beagle tanítás
A beagle kutyák tanítása - © 2008 - 2024 - beagles.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat